Felebaráti szeretet

A hétköznapi szóhasználatból régen kikopott már a felebarát kifejezés, a mai emberek nehezen találnak rá magyarázatot, valószínűleg hirtelen nem is tudnának megnevezni valakit, aki a felebarátjuk.

Maga a szóösszetétel azt sugallja, hogy valaki nem egészen a barátunk, csak félig. Ha jobban megvizsgáljuk a felek szó használatát, akkor észrevehetjük, hogy a felek adják ki az egészet; ezzel már közelebb jutunk az eredeti jelentéshez.

Szeresd felebarátodat, mint magadat!
Szeresd felebarátodat, mint magadat!

Bibliai jelentését tekintve az egy nemzetségbe, törzsbe vagy egy közösségbe tartozókat nevezték így, tágabb értelemben véve Izraelnek Istennel való szövetsége révén együvé tartozó népnek a tagjait. Ilyen értelemben a felebarát szeretete vallási szempontból még akkor is kötelező volt, hogyha az illető személyes ellenségének számított. A felebaráttal kapcsolatos magatartás szabályait a szövetségi törvény határozta meg, az ellene elkövetett vétség az Istennel való szövetség megszegésének minősült.

Ebből láthatjuk, hogy régen nem csak azt tudták pontosan az emberek, hogy ki a felebarátjuk, hanem azt is, hogy hogyan kell vele viselkedniük és ezt szigorú törvények szabályozták. Mai szemmel nézve abszurdnak tűnik, hogy kötelező volt szeretni még az ellenségeket is és felettébb ellentmondásosnak tűnik egy ilyen viszony. Hosszabb távon azonban a közösség békés együttélése szempontjából fontosnak bizonyult, hogy törvények szabályozzák az ellenségek viselkedését egymással, bár úgy tűnik, hogy napjainkra a szeretet kiszorult ebből a formális viszonyból, pedig valójában ez lenne az egyetlen ellenszere az ellenségeskedésnek.

Jézus tanításában új értelmet nyert a felebarát kifejezés, mely szerint mindenki az, aki segítségre szorul, akivel a mindennapok összehozzák az embert; legyen az családtag, munkatárs, szomszéd vagy útitárs, azaz minden helyzetben és állapotban a hozzánk legközelebbi személy. Tanításának egyik legfontosabb része, hogy “szeresd felebarátodat, mint magadat (ve-áhabta le-réeka kámóka)”, ahogyan Mózes 3. könyvében szerepel, erre hivatkozik fő parancsolatában.

Könnyű azt mondani, hogy szeretünk valakit, de a gyakorlatban a hasznára lenni, segíteni rajta bizony koránt sem magától értetődő
Könnyű azt mondani, hogy szeretünk valakit, de a gyakorlatban a hasznára lenni, segíteni rajta bizony koránt sem magától értetődő

Egyes értelmezések szerint a héber ve-áhabta kifejezés nemcsak azt jelentheti, hogy szeresd, hanem légy hasznára, javára tegyél, szolgáld vagy segítsd. Ebben a formában valóban sokkal kézzelfoghatóbb, hogy mi is ez az életvezetési elv a tettek nyelvére lefordítva. Hiszen könnyű azt mondani, hogy szeretünk valakit, de a gyakorlatban a hasznára lenni, segíteni rajta bizony koránt sem magától értetődő, főleg ha nem is ismerjük az illetőt.

Végső soron ez a szeretet természetére is rávilágít, hiszen arra buzdít minket, hogy önzetlenül a másik javára tegyünk, úgy cselekedjünk, ahogy fordított helyzetben a számunkra kedvező lenne, mindenféle hátsó szándék nélkül. Elsőre ez kivitelezhetetlennek tűnhet, minden szembejövő embernek segíteni, de nem is erről van szó igazából, hanem hogy megtegyük amikor szükséges, hogy ne csak a magunk dolgával törődjünk, legyünk tekintettel az embertársainkra.

Ne egyénként, hanem közösségként tekintsünk magunkra és azokra, akikkel együtt élünk.
Ne egyénként, hanem közösségként tekintsünk magunkra és azokra, akikkel együtt élünk.

Ne egyénként, hanem közösségként tekintsünk magunkra és azokra, akikkel együtt élünk. A karácsony egy nagyszerű alkalom arra, hogy gyakoroljuk ezt a figyelmességet és jobbá, szebbé tegyük felebarátaink életét és ezáltal a sajátunkat is.