A remény teremtő ereje

Karácsonykor sötét és hideg van, a természet időtlen álomba dermed. A pogányok érthető okokból féltek ettől, hiszen ilyen körülmények között nem lehetett sokáig életben maradni. Nem tudhatták biztosan, hogy mikor lesz újra meleg, mikor hajtanak ki újra a növények, hogy túl fogják -e élni a telet.

Számos pogány szokás ma is él, bár jobbára feledésbe merült már az eredetük. Ilyen a karácsonyfa állítás is, az örökzöld fenyő memento volt az emberek számára és ez volt az áldozat, melyet bemutattak, hogy újra eljöjjön a tavasz. Ekképpen a fenyő a remény szimbóluma. A pogányok számára a Napisten, a keresztényeknek pedig Jézus születése esik a téli napforduló idejére, természetesen nem véletlenül, hiszen ilyenkor a legrövidebb a nappal; ezért ősidők óta a fényt ünnepli az emberiség, mely nélkülözhetetlen az élethez.

A remény így teszi csodálatossá, újjá és boldoggá az életünket.
A remény így teszi csodálatossá, újjá és boldoggá az életünket.

Az idők során rengeteg szokás és hagyomány épült erre, az ajándékozás, különleges ételek, szertartások, viseletek; melyeknek tengerében könnyű szem elől veszíteni, hogy honnan ered és mi volt a lényege ennek az ünnepnek. Gyakran mondják, hogy a karácsony a szeretet ünnepe; persze minden ünnep a szeretet ünnepe, mivel a szeretteinkkel közösen ünneplünk és változatos formákban kimutatjuk feléjük szeretetünket.

Az advent, a karácsony és a szilveszter közös motívuma és gyökere a remény; az új év, az új tavasz, az új élet várása együtt.

 

Örömteli várakozás az advent.
Örömteli várakozás az advent.

Ezt a várakozással teli időt hivatott széppé, emlékezetessé és élményekben gazdaggá tenni a téli ünnepkör. A remény is így teszi csodálatossá, újjá és boldoggá az életünket, hogyha hiszünk teremtő erejében, ha lehetőséget adunk saját magunknak, hogy megnyilvánuljon mindennapi életünkben. Az örömteli várakozás, ami az adventet különlegessé teszi, megtanít minket helyesen élni, odafigyelni egymásra, kedvesnek lenni, jó szívvel adni és segíteni a rászorulókon. Ha ezeket az erényeket a szívünkbe zárjuk és magunkkal visszük az év minden napján, úgy minden nap ünnep lesz számunkra.

Higgyünk a remény teremtő erejében!
Higgyünk a remény teremtő erejében!

Gyakran mondják, hogy a világot nem lehet megváltoztatni. Nem is ez a dolgunk. Ha mi magunk megváltozunk, azzal megváltozik szépen csendben az egész világ. Nem kell hozzá sok, csak egy jó szó, egy mosoly, egy kedves gesztus, egy ölelés, egy segítő kéz, nyitott szív és hogy higgyünk a remény teremtő erejében.

Kiss János